Az ágy és az ágykeret nem csak fekhelyünk, de itt töltjük életünk szinte egyharmadát. Ágyban és ágykereten születünk, szeretünk, pihenünk, és itt hajtjuk örök álomra fejünket.

Ágy és ágykeret vásárlás itt!

Az ágy és az ágykeret története

Talán az ágy és az ágykeret a legrégebbi bútor, melyet a történelem folyamán megismerhettünk. Az első ágylelet Egyiptomból maradt ránk melyet Kheopsz fáraó készítetett Hetepheresz királynő részére (i.e. 2700 körül). További érdekességnek számít Tutanhamon i.e. 2. Évezred tájáról ránk maradt összecsukható tábori ágya, mely kinézetre akár egy mai kempingágy is lehetne.

Az ágy és az ágykeret az ókorban

Az ágyat és az ágykeret nem csak alvásra, pihenésre használták, hanem azokon félig fekve, félig ülve az ókori emberek kényelmesen lakmároztak is. Az ágyak ilyen fajta szerepe tetten érhető a perzsa, görög, etruszk és a római képzőművészeti ábrázolásokon is.

Az ágy és az ágykeret az Rómában

Kimondottan csak alvásra, a román korban készítettek először ágyat, ahol a ma ismert forma kialakult. Ekkor lett az ágy valójában a hálószoba bútora. Itt a fejrésznél a támla magas, a lábvégnél alacsony és az oldaldeszkák középen kikönnyítettek, hogy az ágyba lépést az amúgy magasan lévő ágyoldal ellenére megkönnyítsék.

Ekkor tűnik fel először a duplaágy és ágykeret, és ekkor terjed el Európa szerte, a keleten már korábban is ismert mennyezetes ágy. Mindez a XI.-XII. század körüli időszakra vezethető vissza.

Az ágy és az ágykeret a gótikában

A gótikában már elmaradhatatlan hálószobabútor a dupla ágy és ágykeret. Ezeknél a fekhelyeknél találkozhatunk először levegősen áttört mintázatú fej- és lábtámaszokkal. Az ágyak többnyire mennyezetesek, de már megjelennek a fejrész felöl félmennyezetes formák is.

A díszítés úgynevezett templomi ablakhálózat, melyet mérműnek (mértani mintázatnak) nevezünk. Az ágykeret mintázat csúcsíves és függőleges tagozódású. Az ékítésre jellemző még a dús, csipkézett faragás vagy beégetés.

Az ágy és az ágykeret a reneszánszban

A reneszánsz stílusjegyeket viselő ágyak legszembetűnőbb ismérve a terjedelmes-, nagy méret. Gyakoriak a dupla ágyak és az ágykeret, melyek többnyire mennyezetesek, ágyfüggönyözéssel (más néven baldachinosak) vagy csak oszloposak tető nélkül.

A barokk ágy és ágykeret

A barokk ágyra és ágykeretre rányomja bélyegét a francia udvar illemszabálya (etikett), mely szerint lefekvésnél és felkelésnél a király és a főurak fogadásokat, kihallgatásokat voltak kötelesek tartani hálószobáikban. Így érthető, hogy az ágyak és az ágykeret megjelenési formája még a többi bútor gazdagságán is túltett.

Az ágy és az ágykeret a barokkban

Az ágyak és az ágykeretrendkívül szélesek voltak, többnyire dúsan faragott, esztergályozott oszlopokon elhelyezett oromzatos baldachin fedte azokat textil ágyfüggönyözéssel. Ez utóbbi a sorosan egymásba nyíló szobákból áradt huzattól is megvédte az alvó embert. Az oszlopok lehetnek csavartak vagy tagozottan esztergáltak, de az ágymennyezet alátámasztása történhetett faragott szoboralakokból kinőtt oszlopokkal is.

Az ágy és az ágykeret díszítése

Az ágyfejvég az ágy és az ágykeret magas, terjedelmes felülete kínálja magát a barokk fantasztikus ékítményeinek elhelyezésére, melyek csodálatos markettás (intarziás) berakások, vagy rendkívül plasztikus faragványok. A lábtámasz és az oldaldeszkák nincsenek vagy jelentéktelenek.

Az ágy és az ágykeret a a VII. századtól

A XVII. század végétől a kárpitok rohamos térhódításával (Colben textilmanufaktúráinak köszönhetően) a szövetből készült baldachinok, a mindent beborító csodálatos ágytakarók feleslegessé tették a nem látszó ágyrészek díszítését. A kárpitok, ágytakarók hangsúlyos megjelenítése az ágyakon kikövetelte a stílustól, hogy a lábvég tartóoszlopait elhagyva, azokat teljes pompájukban tegyék láthatóvá. Így létrejönnek a féltetős ágyak és ágykeretek, de megjelennek az oszlop nélküli baldachinok is, melyek közvetlenül a szoba mennyezetéről rögzítve, csüngenek alá. E pompás ágyak mellett léteztek még a mennyezet nélküli ágyak és a reneszánsz egyszerű nyoszolyaágya is.

Az ágy és az ágykeret a rokokóban

A Napkirály halála után egy még pazarlóbb, még fényűzőbb életforma teremti meg a saját stílusát rokokó néven, melyet a barokk groteszkjének is nevezhetünk. Itt jelenik meg a barokk ágy és ágykeret.

A régenség kori ágy és ágykeret

Orleans-i Fülöp mint régens foglalja el a trónt, ha csak nyolc évre is, de ez idő alatt Franciaország az ágy ágykeret és bútortervezésben és gyártásban elért vezető szerepét nem csak, hogy megtartotta, hanem még növelni is tudta méghozzá oly módon, hogy közben egy újabb történelmi stílusváltás alkotó részesévé is vált.

Ma ezt a régensség kori stílusjegynek nevezzük, francia kiejtéssel: "rözsansz"-nak. Mindez a XVIII. század elejére datálódik.

A régenség kori ágy és ágykeret jellegzetessége

Jellegzetessége a könnyed, karcsú bútorforma, és ágykeret a szerkezetek és a felépítmény rejtőzködése a dús mintázat alatt, valamint a bútor kontúrjait meghatározó aszimmetrikus C és S alku vonalvezetés.

A régenség kori ágy és ágykeret szerkezete és funkciói

A szerkezet és a funkció először itt játszik alárendelt szerepet az ékítményekkel szemben a bútortörténet során. Itt nem a bútorraés az ágykeretre kerül a minta, hanem a minta alá kerül a bútor.

Az ágykeret és a rokokó előfutára

Sokan ezt a stílust tartják a rokokó előfutárának, és részben igazuk is van, mert a két stílus között olyan csekély a különbség, hogy még szakemberek számára is gondot okoz a felismerésük és az ágykeret. Mi maradjunk annál a legegyszerűbb megkülönböztető jegynél, hogy a barokkból átvett közkedvelt kagyló motívum a régensség kori bútorokon még naturális ábrázolásban láthatók, míg a rokokóban ezek elnagyoltak, sematizáltak lesznek.

Ágylábak és az ágykeret

Továbbá a bútorok és köztük az ágyak lábai általában magasabbak, mint majd azt a rokokóban láthatjuk. Az ágyak megjelenésüket tekintve inkább félmennyezetesek, függönyözésük keleti hatásra pagoda jellegűek az ágykeret..

A brokk ágykeret

A barokk groteszkje rokokó néven vonul be a bútorstílus történelembe (rocaille/kagyló). A pompa fokozódik XV. Lajos uralkodása alatt, bár a kincstár kezd kiürülni. Az újonnan kialakuló burzsuázia és a gazdag arisztokrácia köreiben a fényűző bálok és fogadások mindennapossá válnak, ahol a politikai élet intrikus világa jobbára női kezekbe kerül az ágykeret.

Keleti mintára a gésaszerű kéjhölgyek kitartása divattá válik. Meghitt szalonokban, kabinetekben agyondíszített női budoárokban dől el Franciaország és a királyság sorsa. E kor emberének ízlésvilágát elégíti ki az új, könnyed, kicsit nőies stílus: a rokokó. A rokkokó sítlusú ágy és ágykeret.

A rokokó ágy és ágykeret

Soha ennyi féle bútor, ilyen gazdag díszítéssel, ilyen drága anyagokból nem készült, mint a XVIII. század első felében. A bútorok közül is talán az ágy és az ágykeret és a különféle fekhelyek divatja került előtérbe. Az ágyak formája a nőies finomságot, kacérságot, a bujaságot és a kellemet próbálják visszasugározni hajlékony, a végtelenségig elvékonyított, lekarcsúsított szerkezeti elemeikkel, már ahol ez látszik a mindent eltakaró csodálatos kárpitozás alól.

Az éjjeli szekrény

Az ágyak mellett megjelennek a kecses formájú éjjeliszekrények. Itt is, mint a régensség kori bútoroknál a mintázat, a díszítés a mérvadó a funkcióval és a szerkezettel ellentétben. A furnérozott, lakkozott alapra, 'C' vonalú volunták, kartusok és kacskaringós akantuszlevelek kerülnek soha nem látott mennyiségben, elsősorban aranyozva. Jellemző dísz még a kagyló, a különféle vízinövények, virágcsokrok füzérei, vagy a rózsakoszorú kergetőző életvidám pufók angyalkák faragott másaival.

Az ágy és az ágykeret anyaga

Az ágy és az ágykeret furnérozottak és lakkozottak, rajtuk tűzaranyozott bronzveretekkel. Az ékítések talán még plasztikusabbak a barokkétól, de attól eltérően itt nem a bútor saját anyagából faragják ki azokat, hanem legtöbbször bronz, vagy valamilyen nemesfém öntött rátétek formájában kerülnek a felületre. A markettás berakás helyett kacskaringós indamintázattal keretezett, idilli témájú korabeli festményeket láthatunk az amúgy aszimmetrikus mezőkben. (Velencében gyakori szépítészeti elem).

A rokokó ágy és ágykeret fénye

A rokokó ágy és ágykeret fényét és gazdagságát a kárpitozás biztosítja. Gazdagon mintázott brokátok, szaténselymek mellett egyre inkább előtérbe kerülnek a festett képekkel díszített textíliák és hímzett gobelin kárpitok. Az ágyaknál kevés érvényesül a fa részekből mert a csodálatos ágytakarók, ágyneműk, valamint drapériák, ágyfüggönyök, és baldachinok (ágytetők) elfedik azokat. A rokokó szüleménye a sokféle pihenő, hencsergő és egyéb más kárpitozott fekhelyek, melyek mind a szalonok fényűző kényelmét biztosították.

A Mári Terézia stílusú ágy és ágykeret

Ausztriában és hazánkban ugyan ezt Mária Terézia kori stílusnak mondjuk. A század 50-es éveire, mely egybeesik a Pompeji ásatásokkal, a stílus lecsendesedik, kifárad és az így leegyszerűsödő formavilág, átadja helyét egy új, frissítően ható irányzatnak, az antik művészetek hagyományaira építkező, klasszicizmusnak. Ilyen a A Mári Terézia stílusú ágy és ágykeret.

Európa iparosodik és polgáriasodik. XVI. Lajos ugyan trónra lép, de a királyság intézménye már inog Franciaországban. Mindez az 1770-es években zajlik, amikor is a pénz a kincstárból a kereskedők, iparosok, bankárok, katonák zsebébe vándorol. A kialakulni készülő polgári réteg számára még megfizethetetlennek tűnik a drága fényűző rokokó bútor, de igénye a szép iránt már is újrafogalmazódik.

Milyen legyen hát az új stílus? Amelyik nem csak a burzsoázia igényeit képes kielégíteni. Ez volt a kor nagy kérdése.

A választ, most is az antik művészet formavilága adja meg. Európa szerte érdeklődéssel fordulnak a tudományok, és ezen belül a régészet által feltárt ókori hagyatékok felé. Eddigre túljutnak Pompei feltárásán és sok más egyéb görög és etruszk műkincs felkutatásán. Divat lesz a görög vázafestés. A tiszta mértani formákat újra alkalmazzák.

Az ókori oszlopok, oszlopfők, pilonok és az egyszerű világos felépítmények, valamint a formák és a szerkezetek súlyponti kérdéssé válnak. 'Vissza a természethez' mondja Rousseau. A szalonokban tudományos és művészi viták zajlanak polgáriasodó és egyre inkább racionalizálódó berendezési tárgyak és bútorok között. (Madame Dubarry, Madame Pompadour szalonjai a megújulásra váró művészet kohói).

Mind ezek szellemében kezdetét veszi a felvilágosodás és korának stílusirányzata, a klasszicizmus. Az új formavilág a királyság alatt XVI. Lajos stílus néven, (Louis Seize) a császárság alatt empire néven hódítja meg Európa formavilágát és bútorasztalosságát.

Az ő precizitásuk, racionális forma és szerkezeti elképzelésük kellett ahhoz, hogy a mindent átszövő rokokó agyoncicomázott, szinte már groteszk formavilágát leegyszerűsítsék úgy, hogy az életszagú, közérthető és még a használhatóság (funkcionalizmus) kritériumának is megfelelő legyen.

A stílus bútorain ismét helyet kapnak az oszlopok, pillérek és párkányok. A nagyobb felületeket keretekkel bontják szét mezőkre, de ezek gyakran kerek vagy ovális alakzatban fordulnak elő. Eltűnnek az ékítményekből a kartusok, helyét a szintén többnyire ovális vagy kör alakú medallok veszik át.

Díszítményei közé tartoznak még a meander szalag, (leggyakoribb kacskaringós, görög minta) az áttört plasztikus faragások, intarziák, lakkozott festés, és az aránylag leegyszerűsödött bronz veretek. Gyakran használt díszítő elem a hajfonatra emlékeztető koszorúk és mintasorok (Ausztriában erről nevezték el copfstílusnak) rózsa és virágcsokrok, csendéletek, rozetták és a barokkban használt összes növényi motívumok. Figurális díszek az amorettek, kariatidák, állatfejek és állatlábak.

XVI. Lajos korabeli ágyak szakítanak a már ismert formákkal, főleg azoktól, ahol a drapériák és az ágytextíliák eltakarták az ágyszerkezetet. Most ismét láthatóvá válnak a fa részek, ezért gazdagodik azok kiképzése is. A lábrész felemelkedik, a fejrész lesüllyed úgy, hogy azok egy magasságba kerülnek. Maguk az ágyoldalak is láthatók lesznek és ez által azok szerkezeti felépítése is világosabbá válik a szemlélő számára. Szép veretek és berakások, vagy rátétek kerülnek az így felszabaduló felületekre. A lábak lefelé egyenletesen keskenyednek és kiegyenesednek a barokkhoz és a rokokóhoz képest, felületüket pedig hornyolt (kanellúrozott) díszítéssel látják el.

Találkozhatunk a ma divatos tele lábazatos megoldásokkal is. Gyakori a féltetős és függesztett tetős (baldachinos) megoldás, de már sok ágy készül azok nélkül is. Ismerté válnak az úgynevezett alkovokkban, falfülkékbe elhelyezett fekhelyek, melyeknek egyik hosszanti oldala kerül a lefeküdni készülő ember felé főoldalnak. Az így elhelyezett ágyak főleg az empire-ben válnak igazán divatossá.

Az alkalmazott textíliák, a hímzett brokátok, selyemszatének anyagukban szövött mintázattal a leggyakoribbak, ellentétben az ülőgarnitúrák- és falikárpitok sokszor virágcsokrokkal telefestett felületeivel. Az ágyterítőknél és ágyfüggönyöknél divatos a bortni, (rávarrt díszes szegőszalag) valamint a rojtok és bojtok gyakori használata. Textileknél kedvelt szín a világoskék és az arany, vagy a beige (bézs) különféle árnyalatai.

Az ágybetéteket tollal, szőrrel, vagy tengerifűvel tömik ki és sokszor ágytakaró nélkül, maga a matrac bevonó anyaga biztosítja azok díszítését. A betétek forgathatók és az éleiken káderezett letűzéssel készültek. Megjelennek a hengeres alakú díszpárnák is, melyek később az empire fekhelyek elengedhetetlen tartozékai lesznek.

A királyság megbukik és, ha vele együtt stílusa nem is, azért kisebb változáson megy keresztül, melyet a forradalom tiszteletére ma direktóriumi stílusnak szokás nevezni (1795-99).

A stílus jóval túléli a direktóriumot, mivel még a századfordulón is fellelhetők formajegyei a bútorkészítésben. Bátran mondhatjuk az empire előfutárának. Nagy hatással van rá a Louis Seise stílusánál puritánabb II. József kori Osztrák copf formavilág.

A direktóriumi bútorok díszítése leegyszerűsödik, az intarzia-berakás teljesen eltűnik, a rátett díszek egyszerű leveles koszorúkra szegényednek és ékítés gyanánt beérik csupán kék, zöld vagy legfeljebb arany kontúrokat követő vonalakkal.

Szigorúan klasszikus bútorformák mellett a felületek többnyire fehérek vagy szürkék, néha furnérozottak. Az ágyakról eltűnik a baldachin és a drapéria. Az ágyfejvégek és az ágylábvégek enyhén meghajlanak, egy magasságba kerülnek.

Legtöbbször falfülkékbe helyezik el ezeket az ágyakat, de használnak térben elhelyezhető keskeny kanapészerű heverőket és egy oldalt ívesen támlázott sezlonokat is. A kárpitanyagok is és a kárpitozás maga is leegyszerűsödik. Többnyire a használt bútortextíliák egyszínűek, melyeken a fényes és matt csíkok váltakozva adják a saját anyagukból szőtt egyszerű mintázatot, és ezt legfeljebb jelentéktelen apró elszórt mintákkal gazdagítják.

Mire elterjedne Európa szerte a stílus, Bonaparte Napóleon belekezd a világ meghódításába, és miközben megalakítja allegorikus császárságát, tiszteletére az imperátornak, elnevezik róla korának stílusirányzatát az empire-t, mely a klasszicizmus korát lesz hivatott lezárni, az utána még majd két évtizedik divatos bécsi bidermeir polgárias formavilággal kibővülve.

Az empire stílusa az első a művészettörténelem során, amelyik kardok és szuronyok segítségével születik, és azok segítségével válik ismerté az egész világon. Ezt a harcias múltját pedig Bonaparte Napóleon hódításainak és feleségének, Josephinek köszönhette, aki kora művészetének nagy pártfogójának számított.

Ez időtájban az ókor kutatása divat, ezért Napóleon is az egyiptomi hadjárataira sok tudóst, kutatót, régészt visz magával, akik eleget téve a császár elvárásainak rengeteg műkincstől szabadították meg Egyiptomot. (Azonban előnye is származott e kutatásokból a tudománynak, mert később a franciák megfejtették az addig értelmezhetetlen hieroglifákat).

A Franciaországba hazaküldött régészeti emlékek nagy hatással voltak a XIX. század eleji, már amúgy is római és etruszk kultúrával átitatott formavilágra.

A direktóriumi klasszicizmus magára véve az egyiptomi és etruszk stílusjegyeket, a napóleoni uralom gőgjét is magába foglalva létrehozta a császárság sajátos művészeti arculatát, melyet az imperátor tiszteletére empire-nek neveznek el.

A kezdetben inkább építészeti stílus elterjesztéséről maga Napóleon és felesége gondoskodott azáltal, hogy a meghódított országokba a divatos berendezési tárgyaikat magukkal vitték, valamint népes családtagjaik bútorigényeit is Franciaországból igyekeztek kielégíteni Európa szerte. Az empire népszerűsége így futótűzként hódította meg Európa országait és azok polgári rétegeit, az imperátorral együtt.

A kor bútoraira nehézkesség jellemző. Felületük sima, melyeket többnyire aranyozott domborműves bronzrátétek díszítettek. Az intarziás berakás szinte teljesen kimegy a divatból, pedig a furnérozás fénykorát kezdi élni a politúrozott felületekkel együtt.

Az uralkodó szín a mahagónivörös a cseresznyefa szín és a fekete. Az ágyak és a heverők sajátossága a faragott díszítés. A kárpitozás és azok anyagai igen magas színvonalúak. (Brokát, selyem, festett kartonok, sok rojt és sok zsinór).

A díszítőformák további része Egyiptomból és a római császárság korából származnak a már említett etruszk motívumokkal együtt, melyek a bútoroknak kicsit színpadias jelleget kölcsönöznek.

Ékítményei közé tartoznak: jellegzetes figurális elemek, mint a sfinxek, hermák, griffek, különféle állatok, lantok, amforák, állatlábak és még sok más egyéb ókorban használt díszítőelem. A nővényi díszítőelemek közül: a koszorúk, rózsák, palmetták, lótusz, vagy az akantusz levelek egyaránt. Közkedvelt motívumok közé tartoznak még a kardok, sisakok, fáklyák, bőségszaru ábrázolások, csillagok és a korona Napóleon monogramjával, mint hatalmi jelkép.

Az előző korokhoz képest az empire legkirívóbb bútorai az ágyak és a fekhelyek. Az ágyak többsége magas, tele lábazaton nyugszik, némelyeknek viszont a kerevete ívesen meghajló állati lábakon támaszkodik, de ezek ágyoldaláról is drapéria lóg alá, hogy a padló és az ágyoldal közötti rész befedje.

A fej- és lábtámlák egyenlő magasak, hattyúnyak alakban kifelé hajlanak, melyek felső része diabolószerűen begöngyöltek.

Az ágyak formája gondolára vagy ókori szarkofágra emlékeztetnek. Egyre gyakrabban helyezik el az ágyakat hosszanti oldalukkal párhuzamosan a fal mentén, ezért a fej- és lábvégek bőségszaru vagy hattyúformát öltenek. Éppen úgy megtalálhatók a baldachinos megoldások, mint a mennyezet nélküliek.

A mennyezetes ágynál a baldachin nem követi az ágy formáját az inkább kör alakú vagy ellipszis formájú, a függönyözése pedig egy sátor kinézetét kelti. Az ágy nagy, a mennyezet kicsi, de annál több rojt díszíti asszír mintára.

A direktóriumi időkből átvett henger alakú párnák pedig, az ágyak két rövidebbik végét egészítik ki. A kárpitozás gazdag és igényes. Kedvelt szín a kék, zöld, melyben arannyal átszőtt antik mintázat díszlik. Az ágyak kiegészítő bútordarabja az empire-re jellemző kerek éjjeliszekrény.

A stílus másik jellegzetes fekvőbútora, a David Mme Recamier-ről (rökamié) elnevezett heverő, mely elől esztergált-, hátul pedig hajlított lábakon áll. A két rövidebb oldalán lévő támlák alacsonyak és kifelé hajlítottak. Nappali fekhelyként használták, ókori mintára.

Az empire minden kozmopolizmusával együtt a stílustörténet egyik legegységesebb formavilágát képviseli a lakberendezésben mind a mai napig. Nem sokkal élte túl a császárság bukását, hiszen ma is járja az a mondás miszerint: 'Meghalt a király, éljen a király'.

Anglia, akinek a legtöbb bosszúságot okozta Napóleon császársága, nem csoda, ha annak minden megnyilvánulásával együtt, tisztelve ugyan, de megtagadta e stílust.

Így már az 1820-as években a saját adam-i, hepplewhite-i és sheratoni klasszicizmusára építkezve, ugyanakkor azonban, visszafordulva a régmúltba, kitalálja a saját stílusirányzatát, mely a neogótikával kezdődik, és a többi 'neo' irányzattal folytatódik Európa szerte. Az i-re a pontot az eklektika helyezi fel, mert mint a jó kártyajátékos a paklit, itt a stílusjegyeket a kor divatja keveri össze oly módon, hogy a gótikától a rokokóig mindenből és mindenkinek jusson, de ez már a historizmus korát öleli át.

Klasszicizmus angol módra az 1700-as évek utolsó harmadában. Ahogy Chippendale bútorai képviselték a rokokót I. György korában, úgy a klasszicizmust is kiváló angol műbútorasztalosok nevei fémjelzik a XVIII. század második felében.

Robert Adam, Georg Heppewhite és Thomas Sheraton munkásságukkal örökre beírták nevüket a bútortervezés és a lakberendezés stílustörténelmébe. Anglia Chippeddaile fellépte óta (1752 első mintakönyvének megjelenése) egy egészen sajátságos része a bútorművészetnek. Már az angol rokokó kialakulásában is nagy szerepe volt a kelet művészetének, - elsősorban a kínainaknak - valamint a szigetországban soha el nem felejtett gótikának. Mindkét formavilág, és azok díszítő elemei a későbbiekben is nagy szerepet fognak játszani az angol lakberendezésben és műbútorasztalosságban. (Bidermeier, historizmus, szecesszió).

Az angol klasszicizmus a már említett formajegyeken kívül, előszeretettel használja fel és vegyíti egységbe az antik világ etruszkos jelegű ornamentikáját, Pompei rómaias jellegű ékítményeit, valamint Chippendale leegyszerűsített rokokós bútorformáit.

Robert Adam 1728-1792 építész, belsőépítész, bútortervező. Formavilága szigorú klasszicista vonalvezetésű. Világos szerkesztését, elegáns formáit, finom faragványait, nemes anyagait korának pénzes emberei kedvelték, de különösképpen elismertek voltak olasz festők munkáival díszített színes bútorai. (Angelica Kaufmann, Cipriani, Zucchi).

Alkalmazott lábkiképzése is jellegzetes, erős kiugró tagozódásokkal, többnyire négyszögletes, gyakran kannelurozott ékítéssel készültek, melyek lefelé elvékonyodnak. Baldachinos ágyainak oszlopai felfelé szélesedő hermák, melyek fönt legtöbbször kariatidákban vagy fejalakokban végződnek. Mennyezet nélküli ágyain a lábvégek a széktámláihoz hasonlóan, áttört díszítéssel készültek, mely az általa tervezett daraboknak szintén egyedi jelleget kölcsönöznek.

További díszek a faragott girlandok, urnák, puttók, griffek szfinkx-ek, elliptikus rozetták, indák és pálmalevelek. Adam a bútorokon kívül teljes lakásberendezéseket és belső tereket, enteriőröket is szívesen tervezett. Kiadott mintalapjai az őt követő generációk számára, de kortársainak is olyan alapot biztosítottak a bútortervezéshez, melyből merítve méltán válik a XVIII.-XIX. századi angol bútorformavilág Európa vezető stílusirányzatává.

A kor másik kiemelkedő mestere Georg Hepplewite bútortervező, asztalosmester (1775-1786 működésének virágkora). XVI. Lajos stílusában komponált bútoraiban keverednek az Adam-i formavilágnál lágyabb vonalak és a Chippendale-i rokokós mintázatoktól megtisztított stílusjegyek.

Alkalmazott láb formái kerekek vagy hegyesedő végű négyzetes keresztmetszetűek, kissé íveltek. Stílusára leginkább széktámla pálcamintázata, az áttört pajzsalak a jellemző. Ezeket padszerű pamlagjainál is szívesen használja, néha többszőrösen is egymás mellé helyezve.

Ágyai között vannak egyszerűbb mennyezet nélküli és elegánsabb baldachinos megoldások egyaránt. Ágyoszlopai felfelé hegyesedő végű baluszteresek, esztergáltak, karcsúak és kevésbé díszítettek. Ágyfejvégei alacsonyak a lábtámasz hiányzik és az oldaldeszkákat legtöbbszőr egyszerű, csíkozott, szövet kárpitanyag borítja. Ágyfüggönyözése jelképes, inkább dekoratív húzott drapériát használ helyette, szalagrojtos díszítéssel. Ékítményei a faragott girlandok és a fedeles urnák. A farrészek anyaga szinte kizárólag mahagóni sötét színre pácolva, melyben jól mutat a világos szaténfa berakás. Ágyai és pamlagai dekoratívak, könnyedek, de mégis előkelőséget sugároznak.

Thomas Sheraton bútortervező és asztalosmester (1751-1806). Kifinomult ízlésről tanúskodnak, inkább nőiesnek mondható bútorai, melyeknél a célszerűséget soha sem téveszti szem elől. Bútorformái egyenes vonalúak, eleganciáját a forma egyszerűsége adja. Korát megelőzve bútorai rendkívül modernek mondhatók, és az általa kifejlesztett szerkezetek a kinyitható és összecsukható, valamint süllyeszthető mechanikával ellátott bútortípusai, még ma is például szolgálnak a tervezőknek.

Pamlagjai teljesen párnázottak, heverőit pedig fotelkiképzésű fejvéggel látja el. A mai fotelágyak innen kölcsönzik megjelenési formáikat. Baldachinos ágyainak esztergált oszlopai kupolás mennyezetet tartanak. A kupolát virággirlandok, zsinórok és rojtok díszítik. Az ágyfüggönyözés művészien elrendezett, már-már festői módon kiképzett sátorformát sugall. A függönyök anyaga lágyesésű festett virágmintás szatén, szalagrojtos szegélyezéssel.

Sheratonra jellemző módon az ágykerevet farészeit alul a padló vonaláig redőzött, húzott drapéria takarja. Szalagrojtok és selyembojtok gazdagítják annak további ékítését. Az ágy matracát saját huzata és annak gazdagon festett virággirlandos mintázata díszíti. Ezt a hatását az ágyfejvéghez elhelyezett díszpárnával tovább fokozza. A kevés látszó farész, mint általában az angol klasszicista bútoroknál, tömör mahagóni, sötét színre pácolva. A faragott oroszlánfej, akantuszlevél, virágfüzér és fedeles urna motívumok gyakran használt ékítményei.

Sheraton századfordulós bútortervein már érződik a francia empire hatás és a kor másik ismert asztalosmesterével együtt Thomas Hope-val végleg búcsút mondanak az angol hagyományokra épülő, csak a szigetországra jellemző bútorformáknak. Az empire után Angliában és Európa szerte is, az Osztrák-Magyar monarchiából beszivárgó bidermeier formavilág zárja le a klasszicista bútorok korát.

A klasszicizmust, mely magába foglalja az empire-t is a német és osztrák-magyar kispolgári formavilág zárja, mely bidermeier néven vonul be a stílustörténelembe. Napóleon bukásától (1815) a XIX.- század közepéig Európa inkább lakberendezési, mint sem építészeti irányzata.

Az elszegényedett arisztokrácia és a kibontakozó polgárság gondolkodásmódját tükröző, a praktikumra és a használhatóságra épülő, de ugyanakkor hangulatos, bensőséges és intim otthont formáló stílus. Az empire minden uralmi ékítményét lecseréli, meghagyja ugyan annak néhány antik díszítőelemét, de felfrissíti a németek által oly nagyon csodált angol klasszicizmus jegyeivel, és az azzal keveredő neogótikus formavilággal. A gótikus bidermeier főleg Angliában hódít, de a hazai bútorgyártásra is erősen rányomja bélyegét. Ez utóbbin még az empire jegyeit is jól láthatjuk.

A klasszicizmushoz képest a formák lágyabbak, az egyenes lábak íveltebbek lesznek, az ékítmények, pedig intarziára, kevés rátétfaragásra és a stílusra oly jellemző bidermeier görbére korlátozódnak. A kor embere szegény, ezért fontos szempont az egyszerű gyárthatóság, a kényelem, a használhatóság és a tartósság, melyre garanciát csak a kispolgárság soraiból kikerült, nagy szakmai tudással rendelkező műbútor-asztalosmesterek műhelyeitől remélhettek. Ezért a bútorokat nem művészek, hanem iparosok tervezték, melyeket önmaguk állítottak elő Angliából vásárolt gépeikkel jól berendezett, a manufaktúrát akkorra már túlhaladott, korszerű ipari termelésre alkalmas üzemekben. A mesterek kevésbé tisztelve a stílust, mint a finomkodó udvari művészek, innen-onnan merítve, egy kissé ma már eklektikusnak is mondható, díszektől kevésbé ragyogó, de a polgári élethez talán a legjobban idomuló bútorformákat hoztak létre.

A bidermeier fő célkitűzése a kényelem, ezért se szeri, se száma a különféle és fajta ülőbútoroknak, kanapéknak és ágyaknak. Az empire-el ellentétben a díszítés helyett itt a használhatóság a jelszó, ezért az ágyak fő jellemzője a sima egyszerű felületek, ahol az ékítmények, alig játszanak szerepet. Az általában ívelt, magasabb ágyfejvéget és a kevéssel alacsonyabb, vagy éppen egymagasságú lábvéget a legegyszerűbben kimunkált ágyoldalak kötik össze.

A sík felületek, melyek a bider bútorok egyedülálló formajegyei az ipari gyárthatóságot könnyítik meg. A plasztikus díszítés a korábbi stílusokhoz képest szinte teljesen eltűnik. A bútorok olcsóbbítását szolgálja még a kor nagy találmánya, miszerint a kevésbé értékesebb faanyagokat 2-3 mm vastag nemes falemezzel, úgynevezett 'svartnikkal' borítottak, ezekkel aztán az intarzia berakás díszítését is megoldották. A beépítésre kerülő faanyagok is leegyszerűsödnek. A korábban használt egzoták helyett a gyümölcsfákat úgy, mint diót, körtét, cseresznyét részesítik inkább előnyben.

A baldachinos ágyak divatja lejárt. Eltűnnek az ágyak felül a mennyezetek, függönyök, drapériák a rojtok és bojtok és a lószőrrel kitömött matracokat és párnákat színes virágdíszítésű textíliákkal vonják be, melyek kartonok vagy ripszek. Legtöbbször a bidermeier lakberendezésre jellemző módon a kárpitanyagok megegyeznek a művészien megkomponált drapériás függönyök anyagával és mintázatával. A mintázatnak gyakran használják a virág, a levél és a gallyak motívumait. Ezek általában élénk színekkel kerülnek a textíliákra. Divatosak még a hímzett, apró mintás (petit point) kelmék és tapéták.

A heverők és pamlagok sokasága mely a polgári élet kényelmét hivatottak kiszolgálni, sokkal változatosabb formában jelennek meg, mint az ágyak. Díszítésük is gazdagabb. A rövidebb oldalak támlái figurális ékítményekkel vannak ellátva. Ezek rendszerint hajlított nyakú hattyúk vagy griffek, de találkozhatunk a bőségszaru vagy a líra faragványos alakjával is, ritkább esetekben aranyozott kivitelben.

A bidermeiert, a "derék Meiert" már saját korában is kicsúfolták, innen a gúnyos elnevezés is, de a XX. század több stílusirányzata még ezt is túlszárnyalva, egyenesen céltáblájára tűzte, annak ellenére, hogy sokáig ez maradt az utolsó egyedi jegyeket felmutatni tudó lakberendezési és formatervezési irányvonal a stílustörténelemben. A nálunk régebben táblabíró stílusnak nevezett irányzat, végleg lezárja a klasszicizmus korát és a szabadságharcok elbukása után (1848) végleg átadja a helyét a szerény fantáziával megáldott historizmusnak és az annak végét jelentő eklektikának

Ha felkeltettük érdeklődését, látogasson el honlapunkra: www.matrac.hu , vagy személyesen keresse fel valamelyik üzletünket, hogy még többet tudjon meg termékeinkről.

Nyugodt éjszakákat és édes álmokat kíván a NOVETEX Matrac Biomanufaktúra!

 
Vajon miért előnyös a viaWeb.hu bérelt weboldal?